A tavaly súlyos térdsérülést szenvedő Balogh Dávid, múlt héten, a Csepel ellen tért vissza NB III-as csapatunkba. Ennek apropóján beszélgettünk vele arról, hogy élte meg az elmúlt több, mint egy évet és mit vár magától a visszatérést követően.
400 nap. Ennyi idő után léptél újra pályára NB III-as csapatunkban a Csepel ellen. Milyen érzések kavarogtak benned a becserélésed pillanatában?
Balogh Dávid: Vegyes érzésekkel léptem pályára, hiszen 5–1-re vezetett az ellenfél, így nyilván csalódott voltam ebből a tekintetből. Másrészt viszont természetesen nagyon nagy boldogság volt, hogy ilyen hosszú, megterhelő időszak után ismét pályán lehettem a többiekkel.
Mi volt a legnehezebb része ennek a több, mint egyéves rehabilitációs időszaknak?
Balogh Dávid: Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész. Mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon megterhelő időszak volt. Aki átélt már hasonló sérülést, tudja mivel jár, kezdve onnan, hogy újra meg kell tanulni járni – tényleg minden mozdulat, ami eddig természetes volt, azokat újra kell tanulni. Mentális részben pedig nagyon nehéz kívülről nézni a társakat, akár edzésen, akár mérkőzésen, hogy nem tudok érdemben hozzátenni a játékhoz és segíteni őket.
Hogyan támogattak a csapattársak és a stáb ebben az időszakban?
Balogh Dávid: Szerencsére a csapattársak és a stáb is maximálisan mellettem álltak, mindig érdeklődtek hogy érzem magam, milyen állapotban vagyok. Ha esetleg látták, hogy nehezebb napom van, akkor is egy-egy jó szóval, dicsérettel mindig támogattak. Egy percig sem éreztem azt, hogy siettetnék a visszatérésemet, türelmesek voltak velem végig, amiért nagyon hálás vagyok.
Mennyire érzed most fizikailag és mentálisan készen magad, mennyire hiányzott a versenyhelyzet?
Balogh Dávid: Fizikálisan azt érzem, hogy szépen lassan kezdem visszanyerni a formám, természetesen érződik a kihagyás, de edzésről edzésre azért dolgozom, hogy mihamarabb meglegyen a 100%. Mentálisan azért volt időm felkészülni ezen időszak alatt, szóval ezzel a résszel nincs baj. Természetesen hiányzott a versenyhelyzet, hiszen ekkor tudom magamból kihozni a legtöbbet és fejlődni.
Mi a célod most, hogy újra bevethető vagy – rövid és hosszú távon egyaránt?
Balogh Dávid: Rövid távon mindenképp, ahogy említettem is, mihamarabb a lehető legjobb állapotba kerülni, és fokozatosan kapni a játéklehetőséget. Hosszabb távon természetesen szeretnék megküzdeni a helyemért a csapatban, és gólokkal, gólpasszokkal segíteni a minél jobb szereplés érdekében. Szeretném azt a sok jót, amit kaptam a rehabilitáció alatt a stábtól, a csapattól, a családomtól és a szurkolóktól meghálálni a pályán.
Hajrá Haraszti!
